A fotós
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
- Tényleg? - lepõdik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja a gyerekek a specialításom...
- Ebben bíztunk a féremmel. Kérem jöjjön be és foglaljon helyet.
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér.
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon minden csak rám! Azt hiszem kettõt csinálunk a fürdõkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet.
- Fürdõkád, kanapé? Nem csoda hogy eddig a férjemmel nem sikerült. Sõt ha megpróbálnánk több pozicíóból, különbözõ irányokból, biztos vagyok benne hogy hogy elégedett lesz az eredménnyel!
- Úristen!
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj idõt szánni a a munkájára! Megcsinálhatnám 5 perc alatt is, de biztos lennék, hogy elégedetlen lenne az eredménnyel!
- Hát, én nem is tudom...
A fotós elõveszi a pénztárcáját hogy megmutassa a hölgynek egypár elõzõ képét.
- Nézze! Ezt például egy busz tetején készitettem!
- Te jó ég!
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, bár az anyjuk eléggé megnehezítette a dolgomat!
- Megnehezítette?!
- Igen! Végül ki kellet mennünk a Hyde parkba, egyébként nem sikerült volna. Képzelheti milyen nehéz volt ott a sok ember elõtt. Annyian voltak hogy 4-5 sorba kellett redezni õket hogy jól tudjak dolgozni.
- 4-5 sorba???
- Igen! Az anyjuk nagyon hisztis volt. Egészen estig csak sikítozott. A végét már sietve kellet ellõnöm. És amikor a mókusok megrágták a felszerelésemet...
- Úgyérti a felszerelését? - rökönyödik meg Mrs. Smith sápadt arcal.
- Igen! Nos asszonyom, készen áll? Behozhatom az állványokat?
- Mi-mi-milyen állványokat???
- Hát tudja olyan nagy a felszerelés, hogy nem sokáig bírom tartani... Asszonyom... Asszonyom... Hát nem elájult???
Vissza a Retardológia menüpontra