Fénytan
Elgondolkodtató, hogy miért van az, hogy a Napból jövõ fény nagyon dominál, amíg ha például egy zseblámpával meg akarjuk világítani a Holdat ez nem sikerülhet. Az ok: a gravitáció.Magyarázat:
A Napból érkezõ fény részecskéket a gravitációs erõ szabályzza mozgásukban. Például a fényrészecske csak úgy menne ki a Napból, de a Föld gravitációs ereje lehúzza hozzánk. Ez az oka annak, hogy a Napból nagyon sok fényt látunk ideérkezni, míg az ürben feletébb sötét van. A Nap nem tudja kivillágítani az ûrt, mert a Föld gravitációs ereje elvonza a fényt.
"...elvonza a fényt"
A fény részecske kezdetben nyugalomban van a Napban. Helyhez kötött rezgõ mozgást végez. és idõnként a Föld a hozzá legközelebb esõ fényrészecskéket elkezdi kivonzani a Napból, ezért a fényrészecske a kezdeti 0 m/s-os sebességrõl másodpercenként 9.81 m/s négyzet gravitációs gyorsulással kezd el száguldani bolygónk felé. A légkörünkbe érve már eléri a fénysebességet, ami 300 ezer km/s (ebbõl látszik, hogy a Nap nagyon messze van tõlünk). Amint a fényrészecske eléri a légkörünket, felgyorsult sebességével a légellenállás némileg lassítja mozgását. így a már említett 300 ezer km/s-os sebességbõl már csak 299999999.9 m/s-al mozog. A hozzánk beesõ fényrészecske csekély számú kivételtõl eltekintve egyenes landol. A néhány kivétel abból adódik, hogyha egy égi objektum feltûnik a fényrészecske útjában (pl. gólya), akkor ezen a fény részecske "gellert kap" és parabolisztikus pályán landol egy egészen más helyen, mint ahova szánta magát.
"például gólya"
A legtöbb részecske viszont egyenesen és sikeresen földet ér. Ekkor az ütközés következtében jelentõs hõ szabadul fel, ez az oka például annak, hogy napsütésben meleg van. A légkörbe érve a fényrészecske áthatol az ózon és a levegõ jelentõs oxigén mennyiségét elégetve a már említett surlódás következtében izzásnak indul, ezért kiséri fényjelenség az útját. Az éjjel jelensége annak köszönhetõ, hogy a Föld gravitációs hatása nem egy állandó érték, hanem változik. Minden pillanatban pontosan két olyan részre osztható a Föld, ahol az egyik félteke gravitációs ereje nagyobb, mint a másik. Azért nem tapasztalunk este fényt, mert a gyengébb gravitációjú féltekén tartózkodunk és az erõsebb átvonz minden fényt magához. Az erõs - gyenge státusz pedig minden idõpillanatban változik a Föld forgása következtében. A természeti erõk tökéletes harmóniáját mutatja az is, hogy a nappal során a fényrészecskék izzása által elégetett oxigén mennyiséget, éjjel a növények fotoszintetizálással pótolják. Nappal azért nem, mert a fény úgy is elégeti.
elégeti az oxigént
A már becsapódott részecske mozgási energiájának egy részét hõenergia formában ugyan leadja, de egy másik részével "visszapattan" a becsapódási pontból, ez az úgynevezett fényvisszaverõdési jelensége. Az így visszavert fényrészecske távolodik a Földtõl, így a gravitációs erõ ellenében dolgozik. Persze a gravitációs erõ fokozatosan elnyomja a fényrészecske ezen haladási szándékát és újra a Föld irányába állítja õt. Ezt nevezzük fényvisszaesési sebességnek.Belátható, hogy a fény ismétli ezt a folyamatot, és így egyfajta pattogás alakul ki, természetesen akkora sebességgel, hogy ez emberi szemmel fel sem fogható. Persze azt sejtenénk, hogy a fényrészecske (egyfajta labdaként) a földfelszínén stagnáló állapotot vesz fel egy bizonyos idõ eltelte után (amikor vége a pattogásnak). De nem. Ugyanis a vissza és visszahulló fényt idõnként elfújja a szél, ezzel hozzájárul a mozgási sebbességének újbóli megnöveléséhez. és ha ez még nem lenne elég, akkor a Föld forgása következtében a centripetális gyorsulást is felvesz a fény részecske, így állandó mozgásban van Földünk felszinén egészen addig, míg teljesen el nem ég. Az elégést követõen nagyon-nagyon apró részekben lerakódik Földünk felszinére. Az évezredek során a sok lehullot, elégett fényrészecske homok formájában borítja el a Földfelszint. Ezzel magyarázható, hogy a leginkább napsütötte helyen (sivatag), töménytelen mennyiségû homok van, míg például a délisarkon csak pingvin.
"...csak pingvin van"
A zseblámpának sajátos gravitációja van. A zseblámpa bekapcsolásakor az elemek által mágneses indukció következtében egy lokális gravitációs tér keletkezik, és mint már tudjuk az erõs gravitáció fénnyel jár, így szabadul fel a zseblámpából a fény. Kevesen tudják, hogy a szentjánosbogarak is, egy biogravitációs mezõvel bírnak, nem csoda hát, hogy fénylenek. Persze az ilyen kis lokális mezõk közel sem olyan gravitációsak, mint egy globális mezõ (pl.: Földünk). így a kis fényjelenségek csak elvétve és halványan jelentkezhetnek. Tehát ha például ha a Holdat megvilágítjuk zseblámpával, akkor a Föld gravitációja rögtön eluralkodik a csak elenyészõ fényrajon. így arra is kevés a mesterségesen indukált szorványfény sebessége, hogy legkörünket elhagyja, mert a Föld máris visszavonza.
közel sem olyan gravitációs, mint a Föld
Ötlet: Hippoman
Írta: Alternat
Vissza a Retardológia menüpontra